Helló!
Az én nevem Kucselata Lilla.
14 éves tinédzser vagyok, akinek a legnagyobb baja, hogy holnap matekdoga, vagy felelés. Sok könyvben és filmben a főhősök élete is ilyen, de egyszer csak váratlan fordulatokat vesz. Néha remélem, hogy jön valaki, és azt mondja meg fogok halni, mert így meg úgy a világvége, meg csak én menthetem meg. De ez nem fordul elő. Élek, élni fogok, aztán öreg néni koromban a verandán, a hintaszékben a macskáimmal fogok eltávozni, békésen, elalszok majd. Ha halálra gondolok, arra tudok gondolni, hogy gyorsan akarok majd elmenni, ha a sors elhozza nekem a véget. Nem hiszem hogy a sorsom az én kezemben van., mert igaz, hogy most már tisztában vagyok a tudatomal, de amikor megszülettem, nem voltam a tudatomnál. Azt viszont hiszem, hogy ezt az egészet, az Univerzumot, a Galaxist, valamennyi irányítja, persze nem Isten... kétlem, hogy egy bácsika ugrál a felhők fölött, és bámul engem. Na meg persze, hogy Isten pasi. Micsoda hímsovinizmus!
Többet most nem írok, mert nem érek rá, a sors mindjárt kicsenget óráról, és mehetek haza enni! :P
Ez vagyok én!